Mindenekelőtt két dolgot szeretnék leszögezni: egyrészt ez a kötet nincs a birtokomban, másrészt pedig egy fikarcnyit sem vagyok paleolit. Mégis, muszáj írni róla, ugyanis nagyjából mindent tud, amit egy jó gasztrokönyvnek tudnia kell.
A paleolit életmódot önmagában véve nem tartom túl sokra, ezért rögtön elnézést is kérek, ha bárkit megsértek ezzel. Remek dolog, ha valaki ettől jobban érzi magát a bőrében, és azt is megértem, ha esetleg egészségügyi okok miatt vált valaki étrendet. Ami nem tetszik, az a rá épülő iparág és az egészet körüllengő hiszti: sokan már-már vallásként követik, és csúnyán néznek arra, aki cukrot, kenyeret eszik. Tegyen mindenki, ahogy jónak gondolja, a hangsúly szerintem a kiegyensúlyozottságon van. Nálam cukor is, liszt is van a konyhában, és nem tervezek ezen változtatni. Ebből kifolyólag ritkán veszek kézbe a könyvesboltokban ilyen témájú könyvet.
Csak véletlenül került a kezembe egy könyvesboltban: szakácskönyvek közt sosem láttam, általában az életmód könyvek közé sorolják, ezeket pedig messzire elkerülöm. Igazság szerint azonban kényelmesen elférne Gordon, Nigella és Jamie mellett: a receptek jók, használhatóak, a fotók pedig nagyon szépek. Igencsak kilóg a sok tömeggyártott, olcsó papírra nyomott paleo receptgyűjtemény közül.
A Dán paleolit már ránézésre figyelemfelkeltő: izmos tetovált férfi a címlapon, félistenként tartja kezeiben a paleolit életmód attribútumait: egy fej káposztát és egy állat jókora, megnyúzott lábát - hús és zöldség a mi istenünk. Belelapozva pedig rögtön a könyv legzseniálisabb része fogad, már-már művészet: ő, a paleolit férfi, autójával az erdőbe tévedve elüt egy őzet (modern kori vadászat), ám kétségbeesés helyett az állatot megnyúzza, tüzet rak és ott helyben el is készíti. Gyönyörű, filmbe illő jelenet, tökéletesen illik az északi filmekre jellemző fanyar, abszurd és intelligens humorhoz.
Tegyük hozzá, hogy a könyv írója, a tetovált férfi nem akárki: Thomas Rode Andersen a koppenhágai Kong Hans Kælder étterem séfje, amely 1983-ban elnyerte a Michelin csillagot, és ezt azóta folyamatosan meg is tudta tartani - egészen 2014-ig. Andersen 1998 óta volt séf az étteremben, idén májusban azonban befejezte itt pályafutását: visszavonult, az étterem pedig szeptemberig szünetet tart. Egy interjúból kiderül, hogy a paleo alapanyagok természetesen apránként beszivárogtak az étlapra Thomas Rode nyomán. Tulajdonképpen szép és becsülendő, hogy az erősen behatárolt alapanyagok tárából az étterem színvonalához illő menüket sikerült kreálni. De azt azért mégiscsak furcsának tartom, ha egy séf saját maga számára korlátozza az ízek spektrumát. És egyúttal felmerül bennem a gonoszkodó kérdés is, hogy ez vajon összefügg-e a Michelin csillag elvesztésével, és a távozással?
Azt hiszem, csak idő kérdése, hogy nálunk is felbukkanjon egy Mr. Paleo - Thomas Rode ugyanis Dániában magára vállalta ezt a szerepet, önként és dalolva: számos interjút ad, tévéműsort vezet, és gyorséttermet is nyitott. Népszerűsége pedig egyre csak nő. Engem ugyan nem tud meggyőzni, de ha valaki mégis rajta van ezen a vonalon, és recepttár kell, még mindig inkább ezt a könyvet vegye meg, mint bármi mást. Andersen barátunk legalább profi szinten ért a főzéshez.
 |
| Halászni is tud! (Forrás) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése