Egy csepp marhaság

"A múlt folyton meglep minket, jobban, mint a jelen,

és talán még a jövőnél is jobban."

(Jean-Claude Carriére)

Régimódi szakácskönyvekben kerestem a húsleves fortélyait, és Emma asszonynál ezt találtam:

"Egy olvasónőnk arra figyelmeztet, hogy a husleves anyagába hagymát és pórét ne tegyünk, de egy csepp Liebig nem árt bele, főképp ha kevés husból és sok csontból főzik a levest." 

Mi az a Liebig? Lomhán keresgéltem néhány percig a neten, de nem találtam gyors megoldást, így csak elraktároztam a szót a fejemben. A válaszra véletlenül bukkantam rá később a könyvtárban - és érdekesebb, mint gondoltam.

Persze a leírásból kitalálható, hogy valamiféle ízesítő lehet, nem annyira nagy rejtély ez. És valóban: a Liebig-féle húskivonat a 19. század második felének találmánya, a leveskocka őse: "szörpsürüségig bepárolt húsnedv, mely a hús izletes kivonatanyagait tartalmazza, de fehérjét, zsirt és enyvet nem. (...) Végleges állapotában a húskivonat barna, sürü, kenőcsszerü anyag, melynek kellemes szaga a sült húsra emlékeztet. Vizben könnyen oldódik. " - írja a Pallas Lexikon.* Az eljárás már 1821-ben létezett, de Justus von Liebig 1857-ben tökéletesítette, és amit eredetileg beteg gyomrok könnyű táplálására, a hús olcsó helyettesítésére szánt, végül a polgári konyha népszerű ízesítője, hétköznapi alapanyaga lett. Hatalmas szerepe volt ebben egy nem mindennapi, és évtizedekig tartó reklámkampánynak - de erről majd később.

Justus von Liebig

Justus von Liebig (1803-1873) korának kiemelkedő és ünnepelt kémikusa volt, 21 évesen már a Giesseni Egyetemen tanított. Itt hozta létre azt a nyílt laboratóriumot, amely egész Európából, sőt a tengeren túlról is vonzotta a tanulni vágyó ifjakat: a kor legmagasabb szintjén sajátíthatták nála el a kémiai kutatás gyakorlatát. Egy korabeli cikk szerint Giessen volt a "vegytudósok Mekkája", s a legjobb ajánlólevélnek számított, ha valaki Liebig-tanítvány volt. A mester kiemelkedő eredményeket ért el a szerves kémia kutatásában. Legnagyobb hatású műve "A szerves kémia mezőgazdasági és élettani alkalmazása" c. kötet, melyben rávilágított a talajban lévő tápanyagok kizsákmányolásának problémájára (hatalmas birodalmak - Babilon, Egyiptom, Róma - bukását vezette vissza erre az okra), megoldásként pedig a mesterséges visszapótlást, vagyis a műtrágyázást javasolta. Kísérleteinek mellékterméke volt a máig népszerű korpa-kenyér, amit abban az időben Liebig-kenyér néven is ismertek. Hasonlóképpen az ő találmánya a bébitápszer: családjában két unokája sem fogadta el az anyatejet, így Liebig élelmiszerkémiai tudását bevetve, tehéntej, búza és malátaliszt felhasználásával tápszert készített, és eredményesen alkalmazta - természetesen nem csak saját családjában. A keveréknek hatalmas sikere lett, a legjobb gyógyszertárak forgalmazták, és még Angliába is eljutott: Viktor Albert herceg is ezzel gyarapodott baba korában. Az előállítás bonyolultsága miatt azonban a kezdeti siker hamar lecsengett, és nem lett belőle hosszú távon életképes termék.

Annál inkább a húskivonatból: a kémiai kísérletezés produktuma 1862-ben elindult a termékké válás útján. Georg Christian Giebert német vasútmérnök fantáziát látott a koncentrált hús-pasztában, és az ötlet iparosítását kezdeményezte. Javaslatára a gyárat Dél-Amerikában, Uruguayban hozták létre Fray-Bentos-ban, így Európához képest a költségek az egyharmadukra csökkentek. Abban a korban, amikor még nem létezett a fagyasztás technikája, a marhát elsősorban az irháért, bőréért vágták le, az állat többi része pedig sokszor kárba ment - Giebert ezt felismerve látta meg a hatalmas üzletet a húspasztában. Az 1862-ben alapított gyárban az irha kivételével az állat minden részét felhasználták. Az előkészületek után 1864-ben indult be a tesztüzem, az első európai szállítmányt pedig - 800 kg húskivonatot - 1865-ben indították útjára Fray Bentos-ból.

Kezdetben olcsó és tápláló hús-helyettesítőként árulták, amely tartalmaz minden fontos tápanyagot, ám tápértéke a további vizsgálatok alapján vitathatóvá vált, így egyre hangsúlyosabb lett időt spóroló szerepe a konyhában. A nők, akik ekkortájt kezdtek állást vállalni és "kiszabadulni" a háztartási teendők fogságából, örömmel alkalmazták az ízesítőt. A gyártás kezdetén Liebig (aki hírességnek számított a maga korában) saját kezűleg küldte barátainak, ismerőseinek az árumintát, így elsőként Németországban lett népszerű a termék, a magas árazás ellenére. A gyártás megkezdése után egy évvel a kínálat már nem tudott lépést tartani a kereslettel. 1875-re világszerte évi 500 tonna volt az igény - az üzlet tehát gyorsan beindult, s nem véletlenül nevezték Fray Bentos-t a világ éléskamrájának.

Számos reklámfogást alkalmaztak: plakátokon hirdettek, naptárakat és éttermi menü sablonokat osztogattak, míg végül olyasmit találtak ki, amivel egy csapásra magukhoz láncolták a vevőket. 1872-től kezdődően minden tégely mellé színes kártyát adtak, egy hat részes sorozat tagját, amely bár önmagában is szép volt, arra sarkallta a vevőket, hogy később ismét vásároljanak - csak így gyűjthették egybe a teljes kollekciót. Az ötlet annyira bevált, hogy közel száz évig életben maradt, s valószínűleg ez a világ leghosszabb életű reklámkampánya. Elképesztően gazdag és változatos témákat mutattak be, különböző nyelveken. A kibocsátott sorozatok pontos száma nem ismert, de 7000 körülire becsülik - hatalmas szám! Nem véletlenül tartja lázban mai napig is a gyűjtőket.

A Tandem Grafikai Stúdió kiadványa

Közülük egynek, Szántó Andrásnak köszönhetjük azt a kis könyvecskét, ami az Tandem Grafikai Stúdió ANNO sorozatában jelent meg - és ami a választ adta számomra a Liebig-rejtélyre. Gyűjteményének válogatott darabjait lapozhatjuk fel benne, és sokat megtudhatunk történetükről. Őszintén szólva csodálkozom, hogy sem internetes oldal, sem múzeum nem vállalkozott még arra, hogy feltérképezze a teljes kiadott kártyasorozatot. Az országhatárokon átívelő feladat valószínűleg annyira grandiózus, hogy évtizedek munkája kellene hozzá. A kártyák egyszerre szórakoztatták és tanították is vásárlóikat, a témák sokszínűségéből úgy tűnik, semmilyen megkötést nem szabtak az alkotóknak. Kenyér készítése, éttermi életképek, konyha és szakácsművészet, bor (amely sorozat egyik kártyáján a tokaji szerepel), a világítás fejlődése, nagy utazók, szent állatok, francia provinciák, sportversenyek, szabadidő, építészeti stílusok, az írás története, híres költők portréi, híres hercegnők, planéták, mesék... Gyakorlatilag bármi kerülhetett a színes kőnyomattal készült kártyára. Az alkotókról nevét többnyire homály fedi, csak néhányukról tudjuk, hogy részt vettek a kampányban - közéjük tartozik Alfons Mucha, Koloman Moser és Raphael Kirchner.

És ez még mindig nem minden: nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Liebigék saját szakácskönyveket is kiadtak - ügyesen felismerték ennek reklámértékét, s több országban is dolgoztak együtt a kor népszerű receptíróival. Németországban, a Monarchiában, az Egyesült Államokban és Angliában is jelentek meg szakácskönyvek, amelyekben a hozzávalók közt mindig szerepelt Liebig termék. A receptek számát gyarapította a világ első élelmiszer üzlet hálózata, a The Continental Bodega Company: kiadványaikkal az üzlet kínálatának népszerűsítése mellett recepteket adtak közre, gyakran ajánlva hozzávalónak az általuk is forgalmazott húspasztát.

Néhány Liebig szakácskönyv címlapja

Mindazonáltal a Húsleves Hercegség - ahogyan a tőzsdén hívták - nem tartott örökké. A márkanév egészen 1924-ig maradt fenn, ezután tulajdonosváltás, névcsere, átszervezés következett, míg végül a Fray Bentos-i gyár, a Liebig Company első nagy telephelye 1979-ben bezárt. Szerencsére történelmi értékét felismerték: 2005 óta múzeumként üzemel, korabeli fényképek és számos régi gép idézi fel a gyártás folyamatát, emléket állítva ezzel az egykori sikernek. Nekünk pedig marad a tény, hogy az egyszeri háziasszony már 150 éves is csalt néha egy kicsit, ha alaplé szükségetetett az aznapi ebédhez...

---

*A Pallas az elkészítés módját is közli: A H. előállítási módja a következő: A zsirtól és csontoktól megszabadított húst gépekkel felaprítják és azután egyenlő mennyiségű vizzel összekeverve lassan 70° C.-ra melegítik. A húsrészekből a nedvet kisajtolják és az összes folyadékot hosszu nyaku edénybe vezetik át, melyben a zsir lehülés közben a felszinre kerül és ez utóbbi onnan eltávolítható. Végül a folyadékot megszürik és lapos üstökben forró gőzzel bepárolják. 34 kgm. húsból 1 kgm. H. készül."

A képek forrása ITT és ITT.
Német nyelvű Liebig szakácskönyv ITT.

(Köszönet Szabó Áginak a cikkhez nyújtott segítségért!)